Jeles kövünk az obszidián
Jeles kövünk az obszidián
Az égei-tengeri Mílosz a Mediterráneum „szigeti obszidiánjai”-nak egyik legfontosabb lelőhelye. Neves obszidián-kutató elődeink, Szabó József és Szádeczky Gyula tollából a zempléni obszidiánról az 1860-1880-as évek között megjelent tanulmányokban – ahogy Szabó József 1883-ban megjelent Geologia című munkájában is –, több…
A hazánk területéről előkerült obszidián anyagú régészeti emlékek közül kétségkívül a nyírlugosi magkövek (nukleuszok) a legkülönlegesebbek. Az első nagyméretű és különleges szépségű magkövek 1923-ban kerültek elő a nyírségi homokos talajjal fedett szántóföldön. Az első leletek előkerülését követően elvégzett szisztematikus feltárások…
A kárpáti (zempléni) obszidián közép-európai lelőhelyei mellett évezredek óta ismert előfordulások vannak kontinensünk déli részén, a Földközi-tenger szigetein. A „Mediterrán régió” őskori ember által gyűjtőhelyként használt előfordulásai egyrészt a nyugati medencében, a Tirrén-tenger vidékén találhatók: Szardínia (Monte Arci), Palmarola és…
Regarding the name of obsidian, the origination by Pliny according to which this volcanic glass was named after a Roman soldier called Obsius who found such black, vitreous stones in Ethiopia can be observed in all professional studies on the…
Az obszidián nevére vonatkozóan minden tudománytörténeti anyagban a Plinius-féle eredeztetést találjuk. E szerint ezt a vulkáni üveget egy Obsius nevű római katonáról nevezték el, aki Etiópiában talált ilyen fekete színű, üveges jellegű kőzetet: „… lapidis, quem in Aethiopia invenit Obsius,…
Az obszidián egyik jellegzetessége, fontos karakterjegye a fekete alapszín, amit a kőzet alapanyagában lévő parányi magnetit (Fe3O4)-zárványok okoznak. A kárpáti obszidiánok alapszínében lelőhely-csoportonként kisebb eltérések mutatkoznak: míg a Szőlőske és Tolcsva környéki, magas üvegfényű példányok „mélyfeketék”, addig a Mád környékiekre…
Az obszidián egyik régóta ismert geológiai lelőhelye a Kárpátok belső, vulkáni eredetű vonulata. A legjelentősebb előfordulások az Északnyugati-Kárpátok részét képező Eperjes–Tokaji-hegyvidék területén találhatók. Ezeket tanulmányunk későbbi részében mutatjuk be részletesebben. További természetes lelőhelyek vannak az Északkeleti-Kárpátok hegysorában, a Nagyszőlősi-hegységben, Rakasz…
A „kárpáti obszidián” előfordulásának súlyponti területe az Eperjes–Tokaji-hegyvidék, amelynek észak-déli csapásirányú hegysora a Kárpátok két belső, vulkáni eredetű vonulata között teremti meg a kapcsolatot. E térségben a miocén kor második felében, mintegy 15-9,4 millió évvel ezelőtt andezites és dácitos, valamint…
Egy tudománytörténeti jelentőségű kőzetfeltárás A földtani képződmények, felszínformák egyes terepi előfordulásai kiemelkedő szerepet játszottak a földtudományok fejlődésében. Erre a legjobb példát azok a helyek adják, ahonnan valamely képződményt először írtak le: ezek az ún. „locus classicus”-ok. Az obszidiánhoz is kapcsolódik…
Szabó József és Szádeczky Gyula 19. század második felében az obszidián tokaj-hegyaljai előfordulásáról megjelent tanulmányaiban igen gazdag lelőhelyek képe bontakozik ki az olvasó előtt. Szádeczky Gyula (1887) például így írta le az erdőbényei Mondoha délnyugati oldalában tett kirándulásukat: „a szőllők…