A hazánk területéről előkerült obszidián anyagú régészeti emlékek közül kétségkívül a nyírlugosi magkövek (nukleuszok) a legkülönlegesebbek. Az első nagyméretű és különleges szépségű magkövek 1923-ban kerültek elő a nyírségi homokos talajjal fedett szántóföldön. Az első leletek előkerülését követően elvégzett szisztematikus feltárások eredményeként nagyobb mennyiségű, a változatos méretű magköveken (összesen 12 db) kívül pattintott kőeszközökből álló lelet-együttest tártak fel a régészek. Az egyedülálló leletek első tudományos leírása Hillebrandt Jenő tollából látott napvilágot 1928-ban. A magkövek egyik különlegessége a különösen nagy méret: a legnagyobb 18,5 cm magas (a legkisebb is nagyobb mint 10 cm), a legnehezebb súlya 2,5 kg. Az őskőkori kutatások magyarországi úttörőjének tartott régész szakember leírása szerint a magkövekről egyenként átlag 30 pengét tudtak volna még lepattintani. A későbbi elemzések szerint a középső neolitikumba sorolt magköveket – egy kivételével – a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik és mutatják be a régészeti állandó kiállításon.
A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött nyírlugosi obszidián magköveket a 21. század második évtizedében Kasztovszky Zsolt és munkatársai a leleteket nem károsító, nukleáris analitikai módszerrel (prompt-gamma aktivációs analízis, PGAA) vizsgálták. A minták elem és izotóp összetételét elemző laboratóriumi vizsgálatok igazolták a szakemberek korábbi feltételezést, hogy a magkövek anyaga C1-es típusú (szlovákiai) obszidián. A kutatások meglepő eredménye volt, hogy a vulkáni üveg feltehetően a Szőlőske (Viničky) környéki lelőhelyről származott (C1b altípus), s nem a Kásó (Kašov) és Céke (Cejkov) környéki, a kutatások mai állása szerint – s ezt saját tapasztalataink is megerősítik – fontosabbnak tartott lelőhelyekről (C1a altípus).
