Obszidián-karakterológia (2.)

Az obszidialit a tömeges megjelenésű obszidiánnal, illetve a törmelékes obszidiánszilánkkal ellentétben olyan gumó, amely viszonylag síklapokkal határolt, kristályformára hasonlító test.

Szádeczky Gyula a Nagybári (napjainkban szlovák nevén Veľká Bara) melletti Pilis-hegyről írt, 1891-ben a Földtani Közlönyben megjelent tanulmányában így jellemzi a felszínen fellelhető obszidián-darabokat: „Az obzidiánok rendesen hosszúkásak, hoszszuk általában véve 1–2 cm. Megnyúlásuk irányában figyelmes vizsgálásra nagyon merev, tökéletes rétegzettséget látunk, a mi a fekete üvegben levő egy-egy világos szürke elüvegtelenedett sáv, vagy pedig légbuborékos rész által van alkotva. Sokszor legömbölyödött, lekopott kristályokhoz hasonlítanak ezen obzidián-szemek, máskor pedig szabálytalan alakú, kimart felületű kavicsot képeznek. A nagyobb obzidiánok színe fekete, a szabad szemmel nézve egészen tiszta üvegnek látszó kisebb daraboké pedig füstszürke.

Annak ellenére, hogy az obszidialit megjelenése kristályszerű és ásványra emlékeztet, ez is kőzet. Az ilyen diónyi, öklömnyi, ritkán fejnagyságú szögletes kőzetüveg-darabok régi, népi elnevezése: ögle.

A térbeli forma kialakulása minden bizonnyal az obszidiánláva kihűlésével egyidőben történt, tehát az obszidialitot határoló síklapok rendszere nagy valószínűséggel ún. szingenetikus jelenség, ), de nem vethetjük el a későbbi hatásokat sem, hiszen az idő múlásával (az évezredek-évmilliók alatt) az obszidián üvegből fokozatosan kőzetté alakul: a devitrifikációnak nevezett folyamat során a vulkáni üvegben lévő szilicium-dioxid-molekulák lassan kristálymintázatokká rendeződnek. Akár ez is okozhatja az öglék (kvarc)kristályra emlékeztető formavilágát.

Nagyszámú mintavétel makroszkópikus megfigyelése révén úgy tűnik, hogy az obszidialit alakja legtöbbször a kvarc kristályformáját, a kvarckristályt határoló lapok térbeli rendjét „utánozza”. Az aprózódott, legömbölyödött, torzult obszidián gumókon és kisebb szemcséken is felfedezhetők a trigonális trapezoéderes osztályba tartozó kristályformákat alkotó jellegzetességek – illetve a Fibonacci-geometria mintázata, a Fibonacci-sorozatba foglalt arányok (növekedési sémák) ismétlődése, amelyek az obszidián-láva kihűlésének téridőbeli rendjét (a vulkáni üveg keletkezésének rejtett törvényszerűségeit) tárja fel.

Ez az egyedi és sajátos forma annál is inkább elgondolkodtató, mivel az obszidián szkaláris sajátosságú (iránytól nem függő), izotróp anyag, mint minden, a földkéregben előforduló természetes eredetű, „túlhűtött” kőzetolvadék. A vulkáni üvegek nélkülözik a kristályos állapot jellegzetességeit, bennük az anyagrészecskék nem meghatározott geometriai törvények szerint helyezkednek el, nincs szabályos belső szerkezetük. Az ilyen kőzettesteknek tehát nincs határozott külső alakja. Azonban előfordulhat, hogy a megszilárduló riolitos anyagban a lávatest kihűlésének – illóvesztésének és gáztalanodásának – valamelyik stádiumában mozgási és lehűlési mikro- és makrorepedés-hálózat alakul ki. Az egyenes-sík lapokkal határolt térrács-, illetve rácssík-rendszer akár hidratációs szegélyként is magyarázható. A kőzet későbbi aprózódását ez a hajszálvékony, szingenetikus repedéshálózat preformálhatja.

Az 1. táblázat a kárpáti obszidián makroszkópos jellemzők alapján felépített rendszertanát mutatja be: a forma (alak, térbeli megjelenés), a felület és az obszidián anyagának jellemzői (színe, struktúrája, fénye) alapján.

FORMÁJA (ALAK, MEGJELENÉS, KELETKEZÉS)

α

obszidián (-töredék)

tömeges obszidiánból fizikai mállás (aprózódás, széthullás) hatására keletkezett posztgenetikus forma

α1

töredék

szögletes, breccsa-szerű test

α2

kavics

szállítódás, görgetés következtében legömbölyödött test

β

obszidialit („ögle”)

jellemzően (tökéletlen) síklapokkal határolt, kristályszerű test: a görbefelületek mennyisége alárendelt, lapjai sok esetben homorúak (befelé horpadnak), éleik határozottak, sarkosak; a lehűlő lávatest mikro- és makro-repedéshálózata által preformált, tehát az obszidián keletkezésével összefüggő, szingenetikus alak

γ

obszidián-gumó („ögle”)

leginkább izometrikus jellegű, gömbölyded megjelenésű, a szabálytalanabb formájú obszidián-darabok szögletesebbek, de az éleik és lapjaik lekerekítettek, illetve nagyszámú lapok esetében tompaszögűek; befoglaló kőzetben fordul elő (perlitben, perlitbreccsában, riolittufában, egyéb piroklasztitban)

γ1

marekanit

obszidián-szemcse

γ2

gumó

izometrikus jellegű, gömbölyded „ögle”

δ

obszidián-breccsa (tömb, blokk)

a lávaár felszínén, frontján tömbökre (uralkodóan síklapokkal határolt, élekkel, sarkokkal rendelkező szögletes testekre) széteső lávafolyás maradványa: szingenetikus alak

ω

antropolit, kőeszköz

antropogén hatást tükröző „idomított”, azaz régészeti obszidián, tehát az első három típusból pattintással kialakított őskori kőeszköz, dísztárgy stb.

FELÜLETE

a

sima, fényes

 

a1

„meztelen”

mint a marekanit

a2

„mázas”

tolcsvai típus (fényes vagy matt, szürkés-fehér vagy világos sárgásbarna („bézs”) színű, néhány mikrométer vastagságú mázzal (kéreg-foszlánnyal borított)

b

érdes, matt

patina, kéreg (enyhe mállási felület)

c

korrodált, rusztikus

elektrolitos közegben (eluviális-deluviális üledék, regolit, talaj) tartózkodás miatt erős kémiai mállást (oxidációt,elektrokémiai korróziót) szenvedett

c1

lyukacsos, üreges

mélyedésekkel tagolt, rusztikus

c2

„rozsdás”

vöröses-barnás vasoxidos patina a rusztikus felületen

ANYAGA

A – fekete

1 – homogén, egyszínű

(a) – áttetsző-átlátszó, üvegfényű

B – szürke (zöldes, kékes)

2 – sávos, rétegzett, erezett

(b) – átlátszatlan, üvegfényű

C – vörös, barnás, okker, mahagóni

3 – foltos, márványos

(c) – átlátszatlan, selyem- vagy zsírfényű, opak

 

A „kárpáti obszidián” egyik alapvető megjelenési módja, sajátos formája tehát az obszidialit. (a „kárpáti obszidián-típusokat, valamint azok keletkezését, keletkezési körülményeit, azaz fácieseit szemléltető ábrán és a táblázatban: β–obszidialit-ként jelöltük), amely leginkább kultivált mezőgazdasági területeken, szőlőtáblákban és erdőben a talajfelszínen lelhető fel – amit másodlagos előfordulásnak tekintünk és obszidián-mezőknek nevezünk. (Ebben az esetben a másodlagos obszidiánforrás a talajfelszín alatt, az előfordulás közelében rejtőzik.)

Szálban álló, tömeges obszidiánfalakat, kőzetkibukkanásokat a Kárpátok térségében jelenleg nem ismerünk – csupán néhány helyen fordul elő szálkőzetben lévő, tufába, illetve perlitbe, perlitszerű riolitba ágyazott obszidiángumó és apró marekanit, azaz obszidiánszemcse. Ilyen feltárások láthatók például Tokaj (Lebuj), Erdőbénye (Róka-bérc), Szőlőske (Borsuk), Bodrogszerdahely és Füzérkomlós határában. Az ábrán és a táblázatban: γ1–marekanit; γ2–obszidián-gumó („obsidian nodula”).

A tömeges megjelenésű obszidián (az ábrán: α–obszidián), illetve az obszidiánáramlás felszínén kialakult obszidiánbreccsa (az ábrán: δ–obszidián-breccsa, tömbökre, blokkokra széteső lávadarabok halmaza) itt, a Kárpát-medencében csupán közvetett módon van jelen: törmelékként, áthalmozott üledékben fordul elő. (A mállott, oxidált, korrodált felülettel rendelkező α és δ–obszidián egyébként nehezen különíthető el egymástól.)

A 2. táblázat a kárpáti obszidián előfordulási helyeit, az eddig ismertté vált obszidián-források típusait nevezi meg – rövid leírással.

OBSZIDIÁN-FORRÁS / ELŐFORDULÁS

[aut.]

autochton

(kvázi autochton is) helyben maradt kőzettest, szálkőzet

[all.]

allochton

másodlagos előfordulás, elmozdult helyzet (elszállítódott törmelékben, felhalmozódott üledékben)

[all.foss.]

allochton (fosszilis)

negyedidőszaki eluviális-deluviális üledékben, elektrolitos közegben történő tartózkodás miatt kémiai mállást (oxidációt,elektrokémiai korróziót) szenvedett c-felületű típus előfordulási helye

[all.rec.]

allochton (recens)

holocén regolitban, talajban

[antrop.]

antropogén lelőhely

őskori telep: műhelytelep, elosztócentrum, raktárlelet előkerülési helye (paleolitikum – neolitikum)

 

A „kárpáti obszidián” típusai az obszidián-áramlás deduktív modelljébe illesztve
Az ábra betűjeleinek feloldása:
A – korábbi piroklasztikumok, riolittufák; a riolitvulkán működését bevezető kitöréskor keletkező horzsaköves ártufa;
B – riolitos kőzeteket eredményező riolitvulkán (lábadóm, esetleg egy korábbi riolitos lávaár;
C – obszidián-áramlás;
(nyíl) – lávadóm, illetve a megszilárdult korábbi riolitos lávaár kipréselődési helye (extrudációs kapu);
α – tömeges obszidián egy áramlási front tövében (az extrudálódott kitörési lebeny elején);
β – az obszidián-áramlás közepén kialakuló mikro- és makrorepedés-hálózat az obszidialit fáciese;
γ1 – a riolitdóm és riolitláva talpán (bazális fáciesében) kialakuló vulkáni üveg, perlit, perlitbreccsa a marekanit keletkezésének helye;
γ2 – a riolitláva bazális érintkezési zónájában a riolitos piroklasztikumot és/vagy horzsaköves „habkőt” (pumice) magába gyúró, obszidián-üvegként megszilárduló anyag az obszidián-gumók szülőkőzete;
δ – obszidián-breccsa az obszidiánáramlás felszínén.