Az obszidián, mint exportcikk

 

Távolsági kereskedelem

A jó minőségű „kárpáti obszidián”-ból készült kőeszközök távolabbi életkamrákba is eljutottak. Régészeti feltárások igazolják, hogy már az őskőkor végére – mintegy 15.000-20.000 éve – nyugaton a Bécsi-medencéig, északnyugaton a Morva-medencéig, északon Krakkó vonaláig, keleten a Dnyeszter folyó völgyéig terjedt az Eperjes–Tokaji-hegyvidéki obszidián cserekereskedelmének hatósugara. Az újkőkorban, az élelemtermelő gazdálkodás, földművelés elterjedésével tovább nőtt az obszidián jelentősége. A távolsági kereskedelem is egyre kiterjedtebb: neolit obszidián kőeszközök kerültek elő délen egészen Bosznia–Hercegovináig és Thesszáliáig, északon a Lengyel-alföldig. T. Biró Katalin szakirodalmi adatgyűjtése alapján az eddig ismert legtávolabbi régészeti lelőhely, ahonnan a „kárpáti obszidián” előkerült, a dániai Sjælland szigete – ez mintegy 1000 kilométerre fekszik a geológiai lelőhelytől.

A magas minőségű obszidián kőeszközök széleskörű elterjedésében a lengyeli kultúra (Kr. e. 4800 – Kr. e. 4000) közösségei is szerepet játszottak, akik – saját kedvező tapasztalataik alapján – közvetítői szerepet is felvállalhattak az itteni termékek távolsági kereskedelmében. Régészeti feltárások igazolják, hogy e kultúra egyes dunántúli és felvidéki telepei feltehetően másodlagos elosztó depó, mai szóhasználattal logisztikai központ szerepet is betöltöttek.

 

Az obszidián kereskedelme – egy melanéziai példa

Az őskori kereskedelem megismerését célzó régészeti kutatások egyik tanulságos terepe a melanéziai őskori obszidiánok elterjedésének vizsgálata. A három ismert melanéziai obszidián-lelőhely, lelőhelycsoport nyersanyagának távoli területeken történő megjelenése a tengerjáró népcsoportok közötti rendszeres kapcsolatról árulkodik. A Lou- és a Fergusson-szigeteken, valamint Új-Britannia Willaumez-félszigetén (Talasea és Mopir) előforduló obszidián Kr. e. 1000 körül nemcsak Új-Guineára jutott el, hanem a Csendes-óceán távolabbi régióiba (Polinézia és Mikronézia szigetvilágába) is, mint például az innen nyugatra, 3.500 kilométerre lévő Fidzsi-szigetekre.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az obszidián-feldolgozás technikája egy adott forrásterületen az elmúlt háromezer évben többször is megváltozott. Az obszidiánhoz való hozzájutás (bányászat vagy gyűjtögetés) és az exportált termék (nyersanyag vagy kész eszköz) formái és változásai arról tanúskodnak, hogy az őskori gazdasági rendszerek másképpen működtek, mint a későbbi, történeti korok piacgazdasága.