Az obszidián filológiája (1. rész ▪ Plinius természetrajza)
Az obszidián filológiája (2. rész ▪ Görög nyelvű források)
Az obszidián filológiája (3. rész ▪ Armenia Magna)
Az obszidián név eredete, jelentése, valamint az obszidián egyéb elnevezései
[Az obszidián szó (hangalak, leírt jel), illetve fogalom (elmebeli kép, absztarakt tartalom) és változatai (kifejezések) eredetének, jelentésének, szerkezetének feltárását, hitelességük megállapítását, a kulturális kontextusaik értelmezését az 1. táblázatban felsorolt, szövegkritikai módszerekkel feldolgozott, különböző nyelvű (latin, görög) források (kéziratok, dokumentumok) elemzésével igyekeztem elvégezni. Ennek a szerteágazó (az örmény myelvterületre is ellátogató), nagyívű filológiai nyomozásnak a kivonata, az eredmények vázlatos bemutatása ez a három részes bejegyzés.]
A) Előszó – A toposz
A fekete színű vulkáni kőzetüveg (üveges riolitváltozat), az obszidián felfedezésére és az elnevezésének eredetére vonatkozóan az a megállapítás terjedt el, vált közismert motívummá, mondhatni közhellyé, miszerint egy „Obsius nevű római hozta legelőször Aethiopiából”. Szádeczky Gyula 1686-ban megjelent „A magyarországi Obsidiánok, különös tekintettel geologiai viszonyaikra” című értekezésében[1] olvashatjuk a pliniusi mondat[ii] értelmezését. (1. kép)
Angol nyelvű Wikipedia: „The Natural History by the Roman writer Pliny the Elder includes a few sentences about a volcanic glass called obsidian (lapis obsidianus), discovered in Ethiopia by Obsidius, a Roman explorer.”
Arcanum: „Obszidián – ‘kagylós törésű, üveges vulkáni kőzet’. Nemzetközi szó a latin Obsidianus lapis, azaz ‘Obsidius köve’ kifejezés nyomán; idősebb Plinius szerint egy ilyen nevű ember bukkant elsőként erre a kőre Etiópiában.”
Obszidian.hu: „Az obszidián nevére vonatkozóan minden tudománytörténeti anyagban a Plinius-féle eredeztetést találjuk. E szerint ezt a vulkáni üveget egy Obsius nevű római katonáról nevezték el, aki Etiópiában talált ilyen fekete színű, üveges jellegű kőzetet: »… lapidis, quem in Aethiopia invenit Obsius, nigerrimi coloris…« (C. Plinius secundus: Naturalis historiae, XXXVI. könyv).”
De vajon helytállóak az obszidián nevének fentebb idézett levezetései? Az obszidián valóban egy Obsius vagy Obsidius nevű személyről, római katonáról kapta a nevét?
Az Aethiopiában megtalált követ valóban a felfedezőjéről nevezték el? Esetleg a felfedező nevezte el valamilyen mélyebb okból obsziánának (obsiana) – amiből később obszidián (obsidian) lett? Illetve az is kérdés, hogy az obszidiánrejtő Aethiopiának az ókorban a Föld, az ismert világ mely részét nevezték – mielőtt egy afrikai régió, majd ország neve lett?
A fekete színű, vulkáni kőzetüveg nevének valódi eredetét és jelentésétr (a szó etimológiáját) és a kőzet egyéb elnevezéseit a klasszikus ókorig, sőt a bibliai-mitikus időkig visszatekintő, izgalmas filológiai nyomozás révén igyekszem feltárni ebben az írásomban.
B) Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Ha a közhellyé, toposszá vált meghatározás mögé nézünk, illetve az obszidián nevének eredetét kutatva az irodalomtörténet mélyére ásunk, igen érdekes filológiai adatokat és etimológiai összefüggéseket találunk. Olyan tényekkel szembesülünk, amelyek az obszidián-fogalom eredetének újraértelmezését teszik szükségessé. A „mélyre ásás” az ősi, a legeredetibb források felkutatását jelenti: nem elég Pliniusig visszatekinteni, hanem bizony le kell merülnünk az ókori klasszikus görög kultúra világába (sőt, az Ószövetség könyveibe) és bele kell tekintenünk néhány görög, arámi, héber és örmény nyelvű forrásba is – autográf kéziratok hiányában azok középkori interpretációiba, illetve meg kell vizsgálnunk Plinius Természetrajzának későbbi másolatait és az újkori kritikai feldolgozásait is.
Hiszen az obszidián kifejezés (és annak különböző formája) nemcsak Plinius Naturalis historiájában, illetve annak ókori, középkori és koraújkori másolataiban (manuszkriptekben, kódexekben), illetve nyomtatott és kritikai kiadásokban, hanem lexikonokban, enciklopédiákban, etimológiai munkákban és monográfiákban is felbukkan. (Ezeket az irodalmakat, forrásmunkákat az 1. táblázatban mutatom be.)
B.1) Plinius Természetrajza és a latin nyelvű források
Tájékozódásunkat természetesen idősebb Plinius híres természetrajzi munkájának, a Naturalis Historiae szemlézésével kezdjük – előrebocsájtva, hogy ennek sem ismerjük az eredeti, autográf kéziratát.
Idősebb Plinius[iii] Természetrajz című latin nyelvű munkája (Naturalis historiae / A természet históriája) 37 könyvre oszlik, amelyek 10 kötetbe szerveződnek. Tudnunk kell, hogy Plinius a Kr. u. 79-ben (a Vezúv kitörésekor) bekövetkezett haláláig csupán az első 10 könyvet adta ki és adós maradt a további részek véglegesítésével, átdolgozásával. A többi könyvet Plinius unokaöccse, ifjabb Plinius[iv] posztumusz jelentette meg, köztük az obszidiánra vonatkozó részeket – a későbbi obsidiánra változtatott „obsius” szóalakot és az obszidián nevű kőzetre vonatkoztatott összes változatot – tartalmazó XXXVI. könyv 67. egységét (a továbbiakban: „lib. XXXVI. 67.”).
Fontos leszögezni, hogy a teljes mű autográf kézirata tehát nem maradt fenn. A jelenleg ismert kéziratok szövegleszármazásai (sztemmái) három csoportba sorolhatók: késő antik kódexek (5–6. század; ezek mindegyike ún. palimpszeszt, azaz töredék, újrahasznosított könyvkötés); a Vetustioresek (8–9. századi kéziratok; és a Recentiorok (9. századi prototípus-kéziratok). Ez utóbbiakból származik az összes ismert késő középkori recenzió a 11–12. századtól az 1469-es első nyomtatott kiadásig.
A Vetustioresek közt található az ominózus XXXVI. könyv (az obszidiánra vonatkoztatott kifejezések) legrégebbi másolatát tartalmazó banbergi kódex (Codex Banbergiensis) – amelyre alább többször hivatkozok. (2. kép)
A Historiae Naturalis teljes, rekonstruált szövegének több szövegkritikai kiadása jelent meg a 18-20. században. Johannes Harduini lipcsei kiadását követően az első az ún. Teubner-kiadás, amelynek első öt kötetét L. von Jan (1856–1878), a második öt kötetet pedig C. Mayhoff (1892–1906) dolgozta fel, fordította le. Az újabb kritikai kiadásokat a görög és latin klasszikus szerzők műveire specializálódott Les Belle Lettres szerkesztőség és kiadó jegyzi (1950–). (Közben készült néhány részleges, illetve teljes fordítás is a műről.)
A Plinius munkájában említett obszidiánra vonatkozó (az obszidián nevű kőzetre utaló) kifejezések beazonosítását és értelmezését a Teubner[v], a Loeb[vi] és a Budé[vii]szerkesztőségi gyűjtemények kritikai kiadásai – valamint a Codex Banbergiensis – alapján végeztem el. Az obszidián etimológiájához felhasznált kritikai kiadások a következők[viii]:
- Plinius*Eichholz (Loeb) (1962/1971) – D. E. Eichholz: Pliny Natural History. (Lib. XXXVI–XXXVII.) Vol. X. The Loeb Classical Library. London (latin-angol+jegyzet) (3;
- Plinius*Ianus (Teubner) (1878) – Ludovicus Ianus (Ludwig von Jan): C. Plini Secundi Naturalis Historiae. (Lib. XXXIII–XXXVII.) Vol. V. Teubner (Mayhoff) kiadás. Lipsiae (latin);
- Plinius*Mayhoff (Teubner) (1875–1906) – Plini Secundi Naturalis historiae libri XXXVII. Post Ludovici Ianiobitum recognovit et scripturae discrepantia adiecta edidit Carolus Mayhoff. 6 kötet, Lipcse 1875–1906; Reprint Stuttgart 1967;
- Plinius*Harduini (1788) – Johannis Harduini (ford.): Caii Plinii Secundi Naturalis Historiae. (Lib. XXXIII–XXXVII.) Lipsiae (latin+jegyzet-görög nyelvű idézetek, fogalmak)
A „lib. XXXVI. 67.” fejezet szövegváltozatai leginkább az obszidiánra vonatkoztatott szavak alakjában térnek el egymástól. Az „obszidián” a különböző kéziratokban, nyomtatott kiadásokban előfordul „b”, illetve „p” betűvel írva, továbbá „di” szótaggal kiegészítve, illetve anélkül (2. táblázat)[ix]:
- Plinius*Eichholz (Loeb) (1962/1971) – obsiana, Obsius, obsianos, Obsianam; [Xenocrates:] obsianum lapidem, obsianum („di” szóütag nélkül), jegyzetben: obsidian (3. kép);
- Plinius*Ianus (Teubner) (1878) – obsiana, Obsius, obsianos, obsianam, [Xenocrates:] obsianum lapidem, obsianum („di”szótag nélkül) (4. kép);
- Plinius*Mayhoff (Teubner) (1875–1906);
- Plinius*Harduini (1788) – Obsidiana, Obsidius, Obsidianos, Obsidianam; [Xenocrates:] Obsidianum lapidem; Obsidianum; jegyzetben: Obsidiana, Obsidianum, Obsidiani, Obsidianus, Obsidio; [Isidorus:] Obsius lapis; [Pandectarum / Digestis:] Obsidianus lapis; [görög források:] „Graeci όψιανός vocant, numquam όψιδίανός”; [Arrianus:] Οψιανός λίθος; [Constant. / Lexicon Graecolatinum:] όψιανός λίθως. A lipcsei kiadás jegyzetében szerepel az a rejtélyes görög szövegrészlet, amelyre a későbbiekben még kitérek: „Forte από τἧς ὄψεως” (5. kép).
A „lib. XXXVI. 67.” legrégebbi (az eredeti, időközben elveszett autográf kézirathoz a legközelebb álló) szövege a Codex Banbergiensis-ben[x] található (2. kép):
|
in genere vitri • et obsiana numerantur • ad similitudinem lapidis, quem in Aethiopia invenit Obsius, nigerrimi coloris • aliquando et tralucidi crassiore visu • atque • in speculis parietum pro imagine umbras reddente • gemmas multi ex eo faciunt • vidimus et solidas imagines divi Augusti capaci materia huius crassitudinis, dicavitque ipse pro miraculo in templo Concordiae obsidianos • IIII • elephantos • remisit et Tiberius Caesar Heliopolitatum caerimoniis repertam in hereditate Sei eius, qui praefuerat Aegypto, obsianam imaginem Menelai, ex qua apparet antiquior materiae origo, nunc vitri similitudine interpolata. Xenocrates opsianum lapidem in India et in Samnio Italiae et ad oceanum in Hispania tradit nasci • Fit et tincturae genere opsianum ad escaria vasa • et totum rubens vitrum atque • non tralucens, haematinum appellatum • fit et album et murrina aut hyacinthos sappirosque imitatum et omnibus aliis coloribus, neque • est • alia nunc sequacior materia aut etiam picturae accommodatior • maximus tamen honos in candido tralucentibus • quam proxima crystalli similitudine • A szöveghű fordítás így hangzik: „Az üvegnemhez • és az obsianát sorolják • egy kő hasonlósága után, amelyet Obsius Etiópiában talált, nagyon fekete színű • néha áttetsző, vastagabb megjelenésű • és • fali tükrökben árnyékot vető képként • sokan drágaköveket készítenek belőle • láttunk Szent Augustus szilárd képmásait is, amelyek ilyen vastagságú anyagból készültek, és ő maga is obszidiánt szentelt fel • négy • elefántot csodaként a Concordia templomban…” |
Az idézetből kikövetkeztethető, hogy az obszidián az üvegnemű anyagokhoz tartozó (üvegszerű), mély fekete színű, áttetsző és tükröződő felületű, tükörfényű kő(zet). A fizikai tulajdonságok és a megtalálására, felfedezésére, előfordulására történő utalást (…nevét egy Obsius nevű emberről kapta, aki Etiópiában találta meg…) követően Plinius megemlíti, hogy Augustus római császár négy obszidiánból készült elefánt-szobrot szentelt fel a Concordia-templomban, valamint arról számol be, hogy Augustus utódja, Tiberius pedig egy obszidiánszobrot küldött Heliopoliszba (Baalbekbe), amely valamiképpen kapcsolódott Meneláosz spártai királyhoz, illetve Széth istenség egyiptomi kultuszához. Továbbá idézi Xenokratest, aki minden bizonnyal a Lithognomon című munkájában megnevezi az ismert (vagy vélt) obszidiánlelőhelyeket: Indiát, az itáliai Samnium régiót és az óceán melletti Hispániát[xi]. Végül kitér az obszidián egyéb hasznosításaira.
A későbbi kiadásokban is megjelenő, az obszidián felfedezésére, illetve előfordulására (lelőhelyére) utaló „lapidis… quem in Aethiopia invenit Obsius” mondatrészt tehát alapvetően ebben az értelemben fordítják: „a kő… melyet Etiópiában talált Obsius.” Annak ellenére, hogy a quem nem jelenthet ’mit, amit’, mert erre a latinban a quod lenne a helyes alak: a quem elsősorban személyre vonatkozik (’kit, akit’) és nem használatos ’mit, amit’ értelemben – holott itt a lapis/lapidis (’kő’) főnévre vonatkozik (hímnemű accusatívusban), tehát mégis ’amelyet’ értelemben fordítandó…
A másik problémás szó az invenit, ami ebben a formában ’megtalált’, ’felfedezett’ értelmű kifejezés.
Ha itt egy személyről, azaz a ’fel-, illetve a megtalálóról’ (’felfedezőről’) lenne szó, akkor az inventore kifejezést kellett volna Pliniusnak használnia. Az inventor szóból származik az invenire főnévi igenév, melynek magyar jelentése leginkább ’megtalál’, ’felfedez’, ’kigondol’, ’rájön’; a szótőből származik a magyar invenció (’találékonyság’) és inventár(ium) (’leltár’) is, melyek mind a ’találásra’ utalnak.
Mindezek alapján a „lapidis… quem in Aethiopia invenit Obsius” fordulat helyes értelmezése magyarul így kellene, hogy hangozzék: (olyan) ez a kő… mint az Etiópiában talált (található) obsius (nevű dolog).[xii]
Jegyzet
[i] Szádeczky Gyula: A magyarországi Obsidiánok, különös tekintettel geologiai viszonyaikra. In Értekezések a természettudományok köréből. Szerk.: Szabó József. Magyar Tudományos Akadémia, 1886
[ii] „Lapis, quem in Aethiopia invenit Obsius, nigerrini coloris” – idézi Szádeczky Pliniust és ezáltal a magyarországi köztrudatba is beépül az obszidián eredetének toposza.
[iii] Caius Plinius Secundus / „idősebb Plinius” (Kr. u. 23/24 – 79) római író, polihisztor, ókori enciklopédista.
[iv] Caius Plinius Caecilius Secundus / „ifjabb Plinius” (Kr. u. 61 – kb. 113), római író, akinek anyai nagybátyja az idősebb Plinius.
[v] A Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana a görög-római irodalom legalaposabb gyűjteménye.
[vi] A Loeb Klasszikus Könyvtár (James Loeb után kapta a nevét) az ókori görög és latin irodalomból kétnyelvű kiadásokat (bal oldalon az eredeti szöveget, a szemközti oldalon a meglehetősen szó szerinti fordítást) tartalmazó monografikus könyvsorozat, amit Harvard University Press adott ki 1934 óta.
[vii] A Collection Budé, vagyis a Collection des Universités de France szerkesztőségi gyűjtemény, amely a 6. sz. közepéig keletkezett görög és latin klasszikus írók műveit tartalmazza és amelyeket a Les Belles Lettres kiadó ad ki.
[viii] Az összes általam áttanulmányozott és jelen tanulmányomban hivatkozott irodalmat az 1. sz. táblázatban sorolom fel.
[ix] Az 1. sz. táblázatban hivatkozott irodalmakból kigyűjtött ’obszidián’ latin és görögbetűs szóalakokat, változatokat a 2. sz. táblázat mutatja be.
[x] Naturalis historia (lib. 32-37) – Staatsbibliothek Bamberg Msc.Class.42.; Jámbor Lajos udvari iskolája, Aachen; 9. század második negyede; Gyűjtemény: Kaiser-Heinrich-Bibliothek / Banbergi Állami Könyvtár, Banberg
[xi] Jelenlegi ismereteink szerint egyik megnevezett területegységben sem található obszidián-előfordulás, azaz geológiai obszidiánforrás.
[xii] Ma valahogy így fogalmazna Plinius: „Est et lapis obsianus nigri coloris in Aethiopia repertus, Obsius vocatur ab inventore, similitudine vitri, specula ex eo parantur.” Azaz: „Van egy fekete színű kő Etiópiában, amelyet a felfedező Obsiusnak nevezett el / egy Obsius nevű felfedezőről neveztek el. Üvegszerű, tükröket készítenek belőle.”