Az obszidián egyik jellegzetessége, fontos karakterjegye a fekete alapszín, amit a kőzet alapanyagában lévő parányi magnetit (Fe3O4)-zárványok okoznak. A kárpáti obszidiánok alapszínében lelőhely-csoportonként kisebb eltérések mutatkoznak: míg a Szőlőske és Tolcsva környéki, magas üvegfényű példányok „mélyfeketék”, addig a Mád környékiekre inkább a szürkésfekete, grafitszürke alapszín jellemző. Mindhárom lelőhely-csoport vulkáni üvegjeinek közös jellemzője, hogy felszínük a mállás következtében jellemzően szürkés, fénytelen, így a fekete alapszín csak a friss törési felületeken figyelhető meg. Több példányon különböző színárnyalatok (sötétebb és világosabb) is megfigyelhetők, néha egyenes vagy hullámos lefutású sávokat, néha szabálytalan alakú foltokat alkotva.
Fekete és vörös obszidián Tokaj-Hegyaljáról
Földünk több obszidián lelőhelyén ismertek vöröses és barnás színváltozatok is. A kőzettani elemzések szerint a vulkáni üveg színét alapvetően a láva hőmérséklete és összetétele határozza meg. A vöröses-barnás színű obszidiánok a magasabb vas-oxid-tartalmú savanyú riolitos összetételű lávából jöttek létre. A kutatások szerint a szín a kőzetben lévő vasvegyületek oxidációjának különböző fokával van összefüggésben: ha a láva hűlése során van lehetőség az oxidációra, akkor az alapanyag vöröses színű lesz. Egyes példányokon a vöröses-barnás és a fekete szín együtt jelenik meg, sávosan vagy foltokat alkotva: ezeket mahagóni obszidián – angolul: mahogany obsidian – néven említi a nemzetközi szakirodalom. A trópusi esőerdőkben előforduló mahagóni fa jellegzetes színére és mintázatára utaló elnevezést a magyar nevezéktan is átvette. A hazai kutatók egy része minden vöröses-barnás színváltozatú példányra ezt a külföldi eredetű elnevezést alkalmazza.
Fekete, vörös és foltos obszidián Tolcsváról
A vulkáni üveg vöröses-barnás színváltozata régóta ismert a kárpáti obszidián Eperjes–Tokaji-hegyvidéki lelőhelyein is. „A veres Obsidiánok egyik legnevezetesebb féleségét képezik Tokaj-Hegyalja Obsidiánjainak. Nem nagy mennyiségben, nem is sok helyütt fordulnak elő.” – írja Szádeczky Gyula 1887-ben megjelent, a magyarországi obszidiánokat átfogóan bemutató tanulmányában. Húsz évvel korábban már Szabó József (1867) is említi, négy ismert lelőhelyet nevesítve, a színre utalóan háromféle névváltozattal: „barnaveres”, „barna-veres” és „veres obsidián”.
Már Szabó József a vöröses-barnás színű obszidián „legnevezetesebb lelhelye”-ként említi Tolcsvát, ahol az erdőhorváti Szokolya (611 m) egykori riolitos vulkáni komplexumának (Erdőbénye–Erdőhorváti kaldera) keleti oldalán lévő előhegyeken fordul elő e ritka kőzetféleség. Az itteni lelőhelyen tisztán fekete, tisztán vöröses-barnás, valamint foltokban fekete és vöröses-barnás példányok (mahagóni obszidián) egyaránt előfordulnak. Egyes dűlőrészeken, de viszonylag kis területen belül határozottan feldúsulnak a vöröses-barnás obszidiánok. Törökországi analógiák alapján a különböző színváltozatok együttes előfordulása és a vöröses-barnás példányok lokális előfordulása alapján feltételezhető, hogy utóbbiak egy lávaáron belüli szerkezethez – például egy nagyobb lávaredőhöz – kapcsolódnak, ahol jellemző folyamat a könnyenillók felhalmozódása és az oxidáció.
A tolcsvai vörös obszidián példányok felszíne jellegzetesen rücskös, rajtuk különböző szélességű és mélységű, szabályos vagy szabálytan alakú mélyedések vannak
A vöröses-barnás alapszín különösen feltűnő a friss törésfelületeken, ahol e példányok magas üvegfénye is szembeötlő. E példányokra is jellemző a fakó mállási kéreg, s a legtöbb példány felszíne jellegzetesen rücskös, rajtuk különböző szélességű és mélységű, szabályos vagy szabálytan alakú mélyedések vannak. Érdekes tapasztalat, hogy a legtöbb vöröses-barnás színű obszidián-gumó mérete nagyobb az ugyanazon dűlőrészből előkerülő fekete példányokénál: a dió méretűek mellett nem ritkák az ökölnyi gumók sem. Szabó József (1867) egy „két ökölnyi darabot” említ erről a lelőhelyről, amelynek súlya meghaladta az 1,2 kilogrammot. E példányt az 1848/49-es szabadságharc századosa, a szabadságharc végéig Zemplén vármegye szolgabírója, később tolcsvai földjén gazdálkodó Mezőssy László (1814-1886) a neves geológus közvetítésével a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Később a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettárába került. További sorsa egyelőre ismeretlen, feltehetően megsemmisült az 1956 októberében a gyűjteményt javarészt elpusztító tűzvészben.
Már Szabó József (1867) is említi e különösen szép obszidián olaszliszkai előfordulását. A tokaj-hegyaljai hegylábfelszín alsó felén, a Bodrog folyótól alig két és fél kilométerre lévő előfordulás egyértelműen másodlagos (allochton) jellegű. Genetikai kapcsolata a légvonalban mintegy öt kilométerre lévő tolcsvai lelőhellyel valószínűsíthető, de ennek megerősítésére még további terepi kutatások és elemzések szükségesek.
A Tolcsva környéki szőlőföldek a vörösobszidián régóta ismert lelőhelyei
E különleges kőzetváltozat kapcsán érdekes tapasztalat, hogy egyesek barnának, mások vörösnek írják le e példányokat. A tolcsvai és olaszliszkai lelőhelyen ritkán fellelt vöröses és barnás példányokat Szádeczky Gyula (1887) még két színváltozatnak tartotta: a „veres” és a fekete obszidiánok közötti egyfajta átmenetnek, összekötő kapocsnak tartotta a „veresbarna” és a „fekete foltos veres” obszidiánt. E szükségszerűen szubjektív alapú tudományos kérdéskörrel a későbbi kutatások nem foglalkoztak.
A vöröses-barnás színű obszidián Eperjes–Tokaji-hegyvidéki geológiai lelőhelyeit már az őskori ember is ismerte. Ezt igazolja, hogy két környékbeli régészeti lelőhelyről (Arka és Megyaszó) is előkerültek ilyen színű pattintott obszidián kőeszközök. Ezek száma azonban – a geológiai ritkasággal összefüggésben – minden esetben alárendelt. A vöröses-barnás obszidiánokat a régészeti kategorizálás a „kárpáti 2”-es tolcsvai alcsoportjába (C2T) sorolja.
Összességében: a tokaj-hegyaljai vörösobszidián – a tisztán vörös színű példányok mellett ebbe az elnevezésbe beleértve a foltosan vörös és fekete mahagóni obszidiánt is – hazánk egyik legritkább és legszebb kőzettípusának különösen ritkán előforduló színváltozata. E rendkívüli kőzetváltozatot méltán tekinthetjük egy kuriózum kuriózumának.
|
Hivatkozott irodalom:
|
Obszidián lávaár feltárása az Örmény-felföldön – a törökországi Güllü Dağlariban a fekete színváltozat mellett hangsúlyos a Kárpátokban kimondottan ritka vörös obszidián előfordulása