Szádeczky-Kardoss Gyula geológus, mineralógus, egyetemi tanár. Kettős vezetékneve a nagy múltú, 14. századi eredetű nemesi család Trencsén vármegyei birtokaira (Szádecsne és Kardosfalva) utal. A kettős vezetéknév második tagját 1914 áprilisában, I. Ferenc József magyar király hozzájárulásával vette fel.
Szádeczky Sámuel evangélikus református lelkész, az 1848-as szabadságharc tüzérhadnagya és ivanóczi Kanócz Johanna másodszülött fiaként, 1860-ban született a Nagy-Milic-hegycsoport keleti lábánál fekvő hegyközi kistelepülésen, Pusztafalun. Középiskolai tanulmányait a sárospataki református kollégiumban és a szepesiglói állami főgimnáziumban végezte. Természetrajz-vegytan tanár szakos hallgatóként a Budapesti Tudományegyetemen Szabó József professzortól tanult geológiát. A diploma megszerzését követően, 1884-90 között a földtani tanszék tanársegédje volt. Itt doktorált 1887-ben. 1889-90-ben ösztöndíjasként nyugat-európai tanulmányúton vett részt, beutazva kontinensünk számos táját és felkeresve több egyetemi kutatóhelyet. 1896-ban a kolozsvári egyetem ásvány- és földtani tanszékére nevezték ki nyilvános rendes tanárnak. E posztjából adódóan az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtárának igazgatói posztját is betöltötte. Az első világháborút követően Erdélyben, Kolozsváron maradt, így a Román Földtani Intézet főgeológusaként tovább dolgozhatott egészen 1935-ben bekövetkezett haláláig.
A különböző szakmai folyóiratok hasábjain, a magyar mellett német és francia nyelven megjelent számos tanulmánya közül többen az Eperjes–Tokaji-hegyvidék földtani viszonyait ismertette. Egyik kiemelt témája volt a hegyvidék kőzettani kuriózumának, az obszidiánnak a bemutatása. 1887-ben a budapesti egyetem tanársegédjeként, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent, Szabó József által szerkesztett „Értekezések a természettudományok köréből” kötetben megjelent tanulmányában átfogóan dolgozta fel a „kárpáti obszidián” térségi előfordulásait.
