Baráz Csaba
Földrajz-rajz szakos középiskolai tanárként, geográfusként az Északi-középhegység (különösen a Bükk-vidék) természetföldrajzával foglalkozom, valamint a Felföld (Mátraerdő) történeti földrajzát, településföldrajzát és e tájegység ősi kőkultúráját (ezen belül a természeti és kultúrtörténeti vonatkozású kaptárkövek eredetét, rendeltetését) kutatom. Tájtörténeti témájú ismeretterjesztő írásaimat, tanulmányaimat lásd itt.
Figyelmem a táj, azon belül a táj szakrális vetülete felé fordult. Vizsgálódásaimmal, kutatótársaimmal, terepbejárásaimmal a Kárpát-medence szakrális téri rendszerét (“metageográfiáját“), annak „működését” igyekszem feltárni, valamint ezen földrajzi egység kapcsolatát Eurázsia (főleg a Mediterráneum) hasonló karakterű tájaival, tájegységeivel, tájképi elemeivel, építményeivel (tájtruktúráival). Ezekben a témákban számos előadást tartottam, és több írásom, könyvem jelent meg.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságon eltöltött húsz év során a Nyugati Kapu Látogatóközpont „Karszt és élővilága” című kiállítás és több látogatóközpont tervezési és kivitelezési munkálatai mellett 129 könyv, ismeretterjesztő füzet, leporelló szerkesztője, a legtöbb esetben szerzője, és alkotója voltam. Ezek mellett a Zöld Horizont című periodika felelős szerkesztői feladatait is elláttam. Egyik fő feladatom a BNPI terepi látogatókezelési koncepciójához illeszkedő terepi bemutatóhelyek, tanösvények tervezése, kialakítása volt.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóságon eltöltött időszakban számos jelentős természetvédelmi projektben vettem részt pályázati előkészítőként, tervezőként, szakmai koordinátorként. Ezek közül a legizgalmasabb kihívást a kaptárkövek, fülkés sziklák védetté nyilvánításának előkészítése, az eljárásban való közreműködés jelentette. Ezt követően jelentős feladatot vállaltam a bükkaljai kőkultúra és a kaptárkövek Hungarikummá nyilvánításában, illetve a Bükk-vidék Geopark, mint földtani értékekre alapozott területfejlesztési koncepció kialakításában.
A kutatási eredményeimet, illetve a magyar állami természetvédelemben eltöltött két évtized során szerzett tapasztalataimat a Lithosphera, a numizmatika világába tett kalandozásomat pedig a Moneta Nova Aurea című honlapomon mutatom be.
Dr. Kiss Gábor
Szakmai érdeklődésem több mint három évtizeddel ezelőtt, földrajz szakos főiskolai és egyetemi tanulmányaim során fordult az Észak-magyarországi-középhegység számomra legizgalmasabb tájegysége, az Eperjes–Tokaji-hegyvidék felé. Különösen megragadott a vulkanikus eredetű kőzetek és ásványok sokszínű világa, valamint a hegység változatos felszíni formakincse. Ez utóbbi lett a debreceni tudományegyetem földtudományi doktori iskolájában megvédett PhD dolgozatom témája is, amiben a jégkori eredetű, kifagyásos eredetű formaegyüttesek természetvédelmi értékelésével foglalkoztam.
Még az 1990-es évek második felében, egyetemi kutatóként kezdtem el foglalkozni táji örökségünk bemutatásának módszertanával. Természetvédelmi bemutatóhelyek tervezése témában hazánkban elsőként szerveztem meg és vezettem egyetemi kurzust, majd a tanösvények tervezése, kivitelezése során szerzett tapasztalataimat módszertani kézikönyvben foglaltam össze.
Az elmúlt évtizedben hazai tájaink természeti és kultúrtörténeti örökségét bemutató látogatóközpontok kiállításainak tervezését végző szakmai közösségekhez is több alkalommal csatlakoztam, elsősorban a tartalomfejlesztés tématerületét koordinálva.
A természet és az ember közös „termékei”, értékhordozó jelenségei, a „jeles kövek” Csabával való személyes megismerkedésem után kerültek érdeklődésem középpontjába. E témában több közös tanulmányunk, kiadványunk jelent meg az elmúlt mintegy másfél évtizedben, amelyekben szisztematikusan dolgozzuk fel az Északnyugati-Kárpátok belső vulkáni vonulatának tájegységeit.
A természetvédelem földtudományi vonatkozásaival előbb egyetemi oktatóként-kutatóként, később – tájvédelem és ökoturizmus tématerületekkel kiegészülve – minisztériumi munkatársként, majd szabadúszó tervezőként, szakértőként foglalkoztam, foglalkozom. Szakmai munkám során a természet- és tájvédelem integrált megközelítésének szükségességét vallom, ami a védelmi aspektusok mellett magában foglalja a táji örökség tervszerű, fenntartható módon történő és a helyi közösségek megélhetésének igényét is kiemelt szempontként kezelő hasznosítását. E szemléletet igyekszem képviselni szemléletformáló jellegű munkáim során is.
Az obszidian.hu tematikájához szorosan kapcsolódik a kettőnk közös szerkesztésében 2007-ben megjelent „A Zempléni Tájvédelmi Körzet. Abaúj és Zemplén határán” című sokszerzős tájmonográfia. A kötet Jeles kövek, regélő helyek – eredetmondák, „földrajzi népregék” a Tokaj–Zempléni-hegyvidék területén című fejezetét együtt írtuk.
Kutatásaink, gyűjtéseink, terepbejárásaink nyomán több közös munka, önálló kiadvány is született a „jeles kövek”, azaz a földrajzi népregék, eredetmondák, szakrális geográfiai hagyományok köréből:
- Baráz Csaba– Kiss Gábor (írta és szerkesztette) (2007): Az ördögtornyoktól a patkónyomos kövekig. Jeles kövek, regélő helyek a Mátraerdő területén. Bábakalács füzetek – 10. Eger, 2007. 52 p. (ISBN 978-963-9817-00-5)
- Baráz Csaba – Kiss Gábor – Palkovics Gyula (szerk.) (2010): Tájban élő eredetmondák. Jeles kövek, regélő helyek a Bolhád területén Bábakalács füzetek – 15. Eger, 48 p. (ISBN 978-963-9817-24-1)
- Baráz, Csaba– Kiss, Gábor (2010): From the devil1s towers to the rocks with horse-shoe tarakcs. Marked rocks and places of fable int he Mátra Forest. Carline booklets (Bábakalács füzetek) – 13. Eger, 52 p. (ISBN 978-963-9817-18-0)
Köszönetnyilvánítás:
Köszönjük dr. Mester Zsolt régész, egyetemi oktató-kutató és dr. Szepesi János, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport kutatójának szakmai észrevételeit, kiegészítéseit, valamint Leskó István úrnak (Mád) a terepi útmutatásokat és a közös beszélgetéseket.
|
A családjaink sem „menekülhetnek” a zempléni obszidiántúrák kihívásai elől… |
