Jeles kövünk az obszidián
Ezen a weboldalon alapvetően a „kárpáti obszidiánról” gyűjtjük össze az ismereteket, de rátekintünk a Föld összes obszidián-lelőhelyére is. Bemutatjuk ezt a különleges kőzetet, mint természeti, geológiai képződményt, és felkutatjuk a belőle készült tárgyakat, eszközöket – hiszen az obszidián 1,7 millió éve része az ember innovatív gondolkodásának. A téridőbe helyezve pedig feltárjuk az obszidián fizikán túli hatását, „üdvtörténetét” – azt a valamit, amit e vulkáni üveg géniuszának nevezünk.
A tokaj-hegyaljai történelmi borvidéket és a környező vulkáni eredetű, erdők fedte középhegységi tájat méltán tartják hazánk egyik legszebb vidékének. Az Eperjes–Tokaj–hegyvidéket járva a táj szépsége mellett a lábunk elé nézve is ezer apró csodára bukkanhatunk. A különböző színekben pompázó ásványok, az opál, a kalcedon és a jáspis mellett helyenként egy különleges megjelenésű kőzet is felkeltheti az ilyen apró szépségekre is nyitott túrázók figyelmét. A jellemzően fekete színű, üveges megjelenésű obszidiánra már az őskor embere is felfigyelt: az őskőkor közepétől a bronzkorig ez a jól pattintható vulkáni üveg volt az egyik legjobb minőséget biztosító szerszám-nyersanyag.
Az elmúlt évszázadban az Eperjestől Tokajig, észak-déli csapásirányban húzódó hegyvidék területén több kőkori „szerszámkészítő műhely” nyomait fedezték fel régészek. Az ilyen őskori telepeken készült pattintott kőeszközök valószínűleg a korabeli cserekereskedelem fontos termékei voltak. Az obszidián alapanyagú kések, pengék, kaparók és nyílhegyek már az őskőkori gyűjtögető és vadászó közösségek tagjainak szemében keresettek lehettek. Ugyanakkor „drágábbak” is, mint a más, kevésbé feltűnő megjelenésű kőzetből készült termékek. Az obszidián kőeszközök az alapanyag üveges szerkezetének és keménységének köszönhetően kivételesen élesek és tartósak voltak. Ezek a tulajdonságok, valamint a fekete vulkáni üveg különleges szépsége, anyagának ritkasága, a birtoklásából fakadó „társadalmi státusz” még inkább felértékelte ezt a nyersanyagot.
Az obszidián Európa középső területein csak a Kárpátok hegységrendszerében fordul elő, itt is csaknem kizárólag az Eperjes–Tokaji-hegyvidék területén. E vulkáni hegysor és közvetlen környezetében (pl. Bodrogköz, Taktaköz), sőt a távolabbi Bükk hegységben megforduló vadászközösségek tagjai már a pleisztocén jégkor utolsó eljegesedése (Würm jégkorszak/glaciális) idején – megközelítően 100.000 évvel ezelőtt – használták kőeszközeik alapanyagaként.
Jelentősége azonban messze túlmutat a Kárpát-medencén. A helyben kitermelt nyersanyagból, helyben feldolgozott – mai közgazdasági szóhasználattal: magas hozzáadott értéket tartalmazó – obszidián anyagú termékek kontinensünk több pontjáról előkerültek. AzEperjes–Tokaji-hegyvidéki obszidiánokból készült kőeszközök már az újkőkorban bizonyítottan több száz, sőt akár ezer kilométeres távolságra is eljutottak. Ez volt a Kárpát-medence egyik első „exportcikke”, amit Európa Kárpátokon túli tájain élő közösségek is már mintegy 30–35.000 éve használtak.
E kivételes geológiai adottságnak köszönhetően az Eperjes–Tokaji-hegyvidék az őskorban egyike volt kontinensünk „sűrűn lakott” térségeinek, „gazdasági és kereskedelmi központjainak”. Sőt ennél is több! Talán nem túlzás a térség egyik nagy műveltségű, lokálpatrióta érzelmű gondolkodójának, Lázár Istvánnak a felvetése: mivel az itteni obszidián az őskori ember szerszámkészítő készségének fejlődésében és az egész kontinensre kiterjedő cserekereskedelem kialakulásában is alapvető szerepet játszott, ez a térség az európai kultúra egyik kulcsterülete.
